Nos, a péntekből vasárnap lett, tudom. De itt vagyok! :)
Most van csak igazán hosszú hétvége, és végre úgy tölthetem el, hogy nem vagyok beteg. Kiélvezem minden percét, és erre rásegít még az is, hogy gyönyörű az idő. Eddig átlagban hétágra sütött a nap, yuppee! :D Maradjon is így...
  Reggeli édes öntudatlanságomból a nap első sugarai ébresztenek fel. Hál' istennek nincs semmilyen sötétítő felszerelve az ablakomra, amit ilyenkor igazán tudok értékelni. Frenetikus így kelni. Egyetlen pici fénysáv, ami pontosan nehéz szemhéjamra vetül, melegen bizsergetve, míg lassan, komótosan fel nem nyílik. Felöltözöm, és leballagok a konyhába, ahol a többiek már javában beszélgetnek, reggeliznek. Jobb esetben lehuppanok a kedvenc helyemre az ablak mellé. Fényárban úszik a kis helyiség, a rádióban halkan az új kedvenceink szólnak. Megreggelizem, és incsi-fincsi paradicsomlevet iszogatok fehér borssal megszórva. Mikor lenyelem az első kortyot, rájövök, hogy valami még hiányzik belőle. Ja, hát persze! Az ablak felé nyúlok, és lecsípek egy levélke friss bazsalikomot. Összetépkedem, beleszórom. Második korty - na, ez már valami. (H)
  Mióta hazajöttem, annyit segítek a ház körül, amennyit csak tudok - mivel ez azzal is egyenlő, hogy egész nap kint lehetek, nem idebent kell tengődnöm. Felüdülés az állatokkal marháskodni meg játszani, napozni Barnussal, mint gyíkok a kövön. xD Megjön tőle az életkedvem, és persze ilyenkor jutnak eszembe a legjobb ötletek minden témában. ^^ A tavasz megújít, szinte érzem, ahogy a szervezetem felébred és regenerálódik a sok betegeskedés és lustulás után. Imádom! Nem adnám semmiért. :)

Legyetek jók!

  Azt ígértem, hogy beszámolok a budapesti kiruccanásról. Igazándiból nem sok extrával szolgálhatok, mert a konzulátus melletti parkolón kívül mást nem nagyon szemrevételeztem... Autókázni pedig egyenest félelmetes volt! Csupa hókása volt az autópálya, a kis ékszerdobozunk igencsak dobálta a fenekét menet közben; szerencsére apu gond nélkül egyenesben tartotta, nem történt baj.
  Direkt tetszett, hogy az úton végig az én pendrive-omat hallgattuk, telistele jobbnál jobb számokkal. Kedveztünk anyunak a Josh Grobanokkal, apunak a jó kis trance-ekkel, nekem pedig az összessel! :D Annyi volt a probléma, hogy olybá tűnt, mintha a kocsi ablaktörlője antennaként működne a lejátszó szempontjából. Mivel a töbi autó és a hatalmas - "bengosz állatosz" - kamionok felcsapták a piszkot a szélvédőre, az ablaktörlő gyakran munkába lendült, meg-megszakítva a zenéimet... Ajjj... -.-" Azért túléltem. :)
  Nagyjából ennyiből állt az út. Apura nem kellett sokat várni, hamar elindultunk hazafelé. Egy kis kajálda, egy kis McDonalds, egy csöppnyi CORA... Mondanom sem kell, hogy egész nap rossz idő volt, de mikor kiértünk Miskolcról, ragyogó napsütés fogadott bennünket. A környék mindig hazavár! :D

  Ennyi volt itthon a hosszú hétvégém. A hátam jobban van egy kevéssel, szedem a gyógyszereket. Nem szeretnék ultrahangra menni vele, úgyhogy esténként mantrázom magamban, hogy "meggyógyul, meggyógyul, meggyógyul...". Legyen úgy!
  Most pedig megyek, ugyanis háromnegyed egykor megyek apuval Miskolcra a buszhoz, és még nem vagyok készen. Fél kettőkör indulok onnan Mezőkövesdre, oda megérkezem fél háromkor, háromnegyed háromtól pedig megszakítás nélkül ülök Kenderesig. 5-re ottvagyok. Mesés...
  De amúgy már mennék, hiányoznak a többiek. Főleg a 13-as háló és Ricsi. ŁŁŁŁŁŁŁ Bár a föci tz annyira nem... :D

Pénteken jövök! Auf Wiedersehen! ;)

  Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban, egy 15 éves, Anna nevű lány azt ígérte, hogy a közeljövőben frissíteni fogja az oldala tartalmát és kinézetét, hogy a látogatók örömüket lelhessék a változatosságban. Ámde nem tartotta be az ígéretét.
  Azóta bizony eltelt a karácsony, a szilveszter, beköszöntött 2011. Megvolt a félévi osztályozó megbeszélés is, amin Annát 3 hármas, 3 négyes és 7 ötös érdemjeggyel jutalmazták. A január nagyon lassan telt számára, mindennél jobban várta a februárt, mikor megünnepelhette az idősebbik bátyja 22-ik, az unokanővérei 16-ik, a nagyapja 69-ik és a saját 16-ik születésnapját. Varázsos, nem?
 
... Hagyjuk már a száraz rizsát. 16 LETTEM!!! Jippiájjééé! xD :D Tisztára Sweet Sixteen-feelinges. :D Ez szerdai napon történt, szombaton pedig a húgom farsangján tomboltam ki magamat a barátommal és Dancsival - valahol mélyen magamban. Ugyanis ha arra gondoltok, hogy táncoltam, piáltam vagy hasonló tombolóeffektusra szántam rá magamat, hát tévedtek. Festettem a húgomat és az osztálytársait, hogy méltók legyenek a "Kisiskolás Katonák" címre, kameráztam őket, jókat nevettem, frenetikusan szétdörömböltettem az agyamat isteni zenékkel, de ami talán a legjobb volt az egészben, hogy találkozhattam a régiekkel. Tanárok, barátok, haverok, ismerősök, mindegy. De tudtam velük fesztelenül cseverészni, és ez jó volt. Tetszett. Ja, el ne felejtsem, hogy nyertünk tombolán egy notebook-ot. ... :P Höhh, egy csíkosat, narancssárgát, aminek köze sincs a számítástechnikához, hacsak nem abba jegyzeteli le valaki az órai anyagot. :D ^^ Szóval egy noteszt. Mert "ha nincs eszed, legyen not-eszed!" Hát, nekem mostmár van... :) xD

  Tegnap óta betegségeskedésesség van. Itthon dekkolok. Fáj a hátam. Lol, nem vagyok ehhez még egy kicsit fiatal? :D Hát, mint kiderült nem.... Hallottatok már olyanról, hogy vírusos izomfájdalom? Mert én még csak ma délután a dokinál.
  Egyébként szörnyű, mert mikor ülök, legszívesebben állnék, ha pedig állok, minden vágyam, hogy leülhessek végre. Jajj. >.<" Szerdán így kellett hazabuszoznom. "Mennyei" volt... Még ráz is az a szerencsétlen járgány, ha nem akarom, akkor is majd' magam alá csinálok a fájdalomtól, már bocsánat. :D Ő akarta, egész biztos. Mármint a busz. (...no komment.)
  De nem gáááz, holnap irány a főváros. Majd csak megleszek valahogy. Esetleg holnap este lepötyögöm, hogy hogy sikerült a menet. ;) Jóéjszakát!
 

El sem hiszem. Mikor még csak a lábát lógatta az este, kijelentettem, hogy később nem ülök a gép elé, hanem alszok, mert fáradt vagyok. Erre itt ülök, F*szbúkozok, MSN-ezek, meg zenét hallgatok ezerrel... omg, jellemző... bekóláztam, ilyen ez. xD Na mindegy. Lejátszási? Érdekel? :Ł Tess'par'.<3

¤ Skillet - Believe
¤ Flogging Molly - If I Ever Leave This World Alive
¤ 30 Seconds To Mars - This Is War
¤ Skillet - Hero
¤ Jason Derülo - In My Head
¤ Muse - Neutron Star Collision (Love Is Forever)
¤ Taio Cruz - Dynamite
¤ Take That - Rule The World
¤ Disturbed - Stricken
¤ Aerosmith - Cryin'
¤ Bruno Mars - Just The Way You Are
¤ Fugees - Killing Me Softly
¤ Aerosmith - Crazy
¤ Sum 41 - The Hell Song
¤ Owl City - To The Sky
+ Jútyúbon becsúszott még:
¤ Quimby - Ajjajjaj

Tudom, nem éppen a legegységesebb... Dehát könyörgöm: nem is kell annak lennie. Mellesleg én mindegyiket imádom. :P ^^ <333 Remélem jók a linkek, és még valami: TÉGED IS IMÁDLAK, JÚTYÚB! ŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁŁ :D

 
  Most őszintén. Nem volt az olyan sok... csak egy kicsit. ^^ Ettől függetlenül elnézést kérek azért, amiért ilyen hosszúra sikeredett kihagyás után jelentkezem újra. Nyomós okom nem volt rá, nem tudom azt mondani például, hogy "durván katartikus állapotba kerültem és mélységes depresszió uralkodott el rajtam, miután az afrikai óriáscsigámat kikanalazták a házából és felfalták a franciák ", mivel afrikai óriáscsiga sincs a tulajdonomban, és francia ínyencek sem lepték el az otthonunkat...Egyszerűen csak nem volt friss, és kész. :)

  Ó, az őszi szünet. Mmmm. Érzitek ezt? Ezt az udvarokat, erkélyeket, teraszokat belengő friss, üde illatot; azt, ahogy a napfény az arcotokra hull, kellemesen melengetve, míg ti behunyt szemmel élvezitek a bizsergető érzést. Hirtelen kósza szellő támad, és felkap egy keveset a földön szerteszét heverő lehullott falevelekből, majd kisebb forgószél alakjában tovarepíti őket.
  Igen. Ez az az igazi "ősz-érzés". Amit a legjobban imádok mindközül. Tudniillik, az ősz a kedvenc évszakom. Nem tudok betelni a látvánnyal, ahogy a dombok és hegyek erdeit százféle új színnel ruházza fel. El tudjátok képzelni, mennyire más ez az évszak "idefent", az ország északi részén, és "odalent", az Alföldön? Óriási a különbség.
  Az alvidéken az ősz betakarításból és munkából áll. Legalábbis én ezt látom mindenütt, amerre csak nézek.  Ugyan a szüreti bálok és különböző csip-csup ünnepségek, fesztiválok sem maradhatnak ki az ottani életből, azért az egyik legfőbb tényező mindig a munka marad. Az embereknek nem jut ideje megfigyelni - a veteményre persze mindig figyelniük kell -  a természetet, hogyan készülődik, hogyan várja a fagyokat.
  Bezzeg itthon! Ha nem is mindenki, én speciel nem győzöm gyönyörködni a változás, az átmeneti időszak szépségében. Olyan ez, mint mikor a kanárisárga, rövidujjú pólóinkat szépen lassan felváltják a hosszú ujjú blúzok és a puha, meleg garbók a szekrényünkben. Mind a kettő egy előre kitervelt, ütemes folyamat, ami ugyan néha megszakadhat, de azért fővonalon ugyanúgy zajlik tovább. És nekem ez, az ősz a kedvenc folyamatom.

  Éppen ezért próbáltam egy kicsit tükrözni a valóságot, ami mostanában lezajlik körülöttem, és ez a jelenlegi dizájnban nyilvánul meg; remélem, elnyeri a tetszéseteket.
  A fejléc egy személyes képből készült. Az ősz megérdemli, hogy élvezzük! Hát tegyünk is úgy. Én úgy tettem. Remélem, Ti is. ;)