�TON HAZAFEL�

  A Borsod-VOL�N t�vols�gi j�rata lassan gurult ki a buszmeg�ll�b�l, utasai k�zt j�magammal. A kisv�ros f�utc�ja ment�n m�g felfedezni v�ltem n�h�ny ismer�s arcot, amint eserny�iket el�kapva, kapucnijukat fej�kre hajtva fogadt�k a hirtelen j�tt es�t. Csendes szemerk�l�snek indult, de alig �rt�nk ki a lakott ter�letr�l, m�ris szeles zivatarba csapott �t. Ezt l�tva nagyot s�hajtottam, �s magamban im�dkozni kezdtem, hogy nehogy otthon is ilyen bar�ts�gtalan k�r�lm�nyek fogadjanak.
  Az �ri�si panor�ma ablakon kifel� b�mulva el�m t�rult a s�ks�g. Sz�nt�f�ldek v�gel�thatatlan sokas�ga, a barna, a s�rga �s a z�ld lehet� legfak�bb �rnyalataiban ter�ltek el, �m amint v�z �rte �ket, mintha csak �don perzsasz�nyegeket l�tn�k, sz�neik fel�l�nk�ltek, �letre keltek. Az er�s sz�l alaposan megmozgatta a karcs� ny�rf�kat �s a magasra n�tt cserj�ket, leveleik macskaszemekk�nt villogtak a hom�lyban. Ez az �lland�s�g egy id� ut�n tal�n unalmas is lehetne, ha nem szak�tan� meg egy igen tekint�lyes megyehat�r: a Tisza. Zavaros viz�nek szintje f�lelmetes magass�gokba emelkedett m�r �gy is. Alig volt merszem len�zni, belegondolva a kor�bbi �rvizekbe, de amilyen hamar ide�rt�nk, olyan gyorsan el is hagytuk a hidat, �s ezzel egy�tt a f�lelmem is elp�rolgott. A foly� t�loldal�n folytat�dott a puszta t�volba tart� l�tv�nya. Sehol egy domb, nemhogy m�g hegyek! Csak a s�k terep. Roppant elkeser�t�, addig, am�g el nem �rj�k Maty�-f�ldet - igaz, annak is a t�ls� v�g�t. A messzes�gben felderengenek �szak-Magyarorsz�g �ri�sai, a hegyek.
  Ujjongva, mint egy kisgyerek, r�tapadok az ablak�vegre �s addig vigyorgok �reg, j�l ismert cimbor�imra, m�g el nem feledtetik velem az Alf�ld egyhang�s�g�t. Az �tsz�ll�hely m�g egy �r�nyira van, ennyi id�m maradt csod�lni a kicsipk�zett hegys�geket. Az es� m�g mindig zuhogott.
  Betontenger k�vetkezett; el�rt�k a borsodi megyesz�khelyet, ami egyet jelentett azzal, hogy el kell szakadnom a busz ny�jtotta melenget� k�nyelemt�l, �s ideje v�ltanom. Ma m�r utolj�ra buszozom.
  Ahogy ki�rt�nk a v�rosb�l,legnagyobb meglepet�semre felszakadozott a felh�zet, �s el�b�jt a Nap, aranyl� f�nnyel el�rasztva az ismer�s lank�kat �s a dombok k�zt megb�v� vikendh�zakat. A hegytet�n kom�tosan legel�sz� lovak l�tv�nya megmelengette a sz�vemet. Minden, ami eddig egyszer�en z�ld volt, most smaragdsz�n f�nyben ragyog. Olyannyira belemer�ltem a l�tv�nyba, hogy majdnem elfelejtettem a megfelel� helyen lesz�llni. Az�rt m�giscsak siker�lt.
  H�tral�v� r�vidke s�t�mon v�gig azon j�rtak a gondolataim, hogy ha nem hegyek k�zt sz�letek, hanem az Alf�ld�n, biztos m�sk�nt �rezn�k a vadreg�nyes t�j ir�nt. Ha viszont �gy t�rt�nt volna, most biztosan m�shogy n�zne ki egy utam hazafel�.