1. RUFTI- HAJT�S


  K�t kutya ugr�ndozik �s szaladg�l a ritk�s f�ben. Nyelv�ket kinnfelejtett�k a rohan�s hev�ben, s az most kajla f�leik t�rsas�g�ban r�pk�d ut�nuk. Boldogok, hogy kis gazd�juk fel�gyelete mellett levezethetik a f�l�s energi�ikat, kedv�kre bolondozhatnak, m�g le nem sz�ll az �j. Tudj�k, hogy ez hamar bek�vetkezik, �gy hogy minden percet ki�lveznek.
  Az �prilisi alkonyat gy�ny�r� v�r�s, r�zsasz�n �s narancss�rga sz�nekben j�tszott az �gen, var�zslatos f�nyekben f�rdetve a k�rny�ket. Cs�p�s, hideg sz�l f�jt be a dzsekim al�, �gy jobbnak l�ttam �sszeh�zni magamon. A v�ros fel� n�ztem, mire furcsa �rz�sem t�madt, ami nem hagyott nyugodni. �gy d�nt�ttem, visszah�vom a kuty�kat, �s ink�bb bemegyek. A k�t eb vonakodva b�r, de kifulladva �s el�gedetten kocogott a hely�re. M�g egy pillant�st vetettem a v�rosban magasod� panelh�zakra, majd bel�ptem a h�zba �s beh�ztam magam ut�n az ajt�t.
  Ler�gtam a cip�met �s �pp egy forr�, izomlaz�t� f�rd� lebegett lelki szemeim el�tt, mikor a mobiltelefon a zsebemben SMS-t jelzett. Mire elolvastam, a f�rd�z�s rem�nye szertefoszlott. Az �zenet Dylan-t�l j�tt, �s meglehet�sen k�ts�gbeesettnek hatott:
„Seg�ts, Angie! Megl�gtak a ruftijaim, �s nem tudom egyed�l becserk�szni �ket. A v�rosi Posta parkol�j�ban vagyok, musz�j idej�nn�d. K�rlek, siess!!!   Dylan”
  H�t ez remek - most azt�n rohanhatok. Keresni kezdtem anyut, a konyh�ban r� is tal�ltam. Gyorsan elmondtam, hogy D. megint mit �gyeskedett �ssze, �s el is k�redzkedtem, hogy seg�thessek neki.
 - Mi�rt nem seg�t neki Moose vagy Nate? – �rtetlenkedett anyu.
 - Te is tudod, hogy ha D. ruftijaival van gond, akkor �k ketten m�r a f�l�k botj�t se mozd�tj�k! A legut�bbi eset b�ven el�g volt nekik. – Tiszt�n eml�keztem Nate gyilkos tekintet�re �s Moose undorral teli arckifejez�s�re, amint a h�rom k�p�t hal�ssz�k ki egy kuk�b�l, mik�zben Dylan egy oszlophoz k�t�zve menteget�zik, mondv�n, � egyed�l is elb�rt volna vel�k, ha nem tal�lnak a szem�t k�z�tt egy gigantikus hossz�s�g�, �sszegubancol�dott fogselyemsz�lat, amivel vill�mgyorsan csapd�ba ejtett�k �t. Na, ez�rt nem seg�tett most D.-nek egyik sr�c sem.
  Ez k�zben any�nak is esz�be juthatott; l�ttam felcsillanni a szem�ben a hirtelen megvil�gosod�s szikr�j�t. De ez m�g nem jelentett semmit - az�rt, hogy elmehessek, tov�bbi puh�t�sra lesz sz�ks�g, �s n�mi el�vigy�zatoss�gra.
 - Az�rt engem k�rt meg seg�teni – folytattam a gy�zk�d�st -, mert rajtam k�v�l mindenki m�snak van valami dolga. – Igaz�b�l nem tudtam, D. honnan vette, hogy nekem nincs �ppen semmi elfoglalts�gom, legal�bbis semmi fontos. Tulajdonk�ppen abban sem voltam biztos, hogy a t�bbiek pont most nem �rnek r�. Ann�l val�sz�n�bb volt, hogy �k is ugyan�gy �lln�nak a helyzethez, mint a fi�k. Viszont erre k�s�bb is kaphatok v�laszt, felt�ve, ha anyu beadja a derek�t, �s elenged.
  � csak �llt, �s alaposan v�gigm�rt. Pr�b�ltam minden porcik�mmal sugallni fel�, hogy mennyire szeretn�k seg�teni Dylan-nek, �s hogy tudn�k is. Tekintete gyanakv� volt, azt�n nagyot s�hajtott, �s engedett tin�dzser l�nya k�rlel�s�nek.
 - Rendben van, elmehetsz. De Angie: most f�l h�t van, �s ha nem �rsz haza legk�s�bb f�l nyolcra, �n...- el�vette legszigor�bb pillant�s�t, amit�l a hideg futkosott a h�tamon. J�l megtanultam tizenn�gy �v alatt, hogy Magdalen�val nem szerencs�s ujjat h�zni, �gy csak hevesen b�logattam.
 - �gy lesz! Sietek, �s haza�rek id�ben, ne agg�dj! – hadartam.
 - Aj�nlom is – mondta. – Ja, �s szerintem ha mindenk�pp rohannod kell, �rdemes biciklivel menned.
 - Ok�!
Egy pillanatig csend volt, azt�n eszembe jutott, hogy m�g valamit meg akartam tudni.
 - Anyu! Nem �rzel valami... valami furcs�t? - k�rdeztem.
 - Mire gondolsz, kicsim?
 - Nem is tudom, p�ld�ul... nem akar elg�zolni egy aut� a k�rforgalomn�l, vagy... nem cs�ppenek v�letlen�l egy �jszaka tev�kenyked� bet�r� banda eddigi legnagyobb rabl�s�nak kell�s k�zep�be? Csak hogy tudjam, ha valami ilyesmi van k�sz�l�ben... – a sz�m akaratlanul is alig l�that� f�lmosolyra h�z�dott. Nem k�teked�snek sz�ntam a k�rd�semet, de m�g a saj�t f�lemnek is �gy hangzott, mintha ez lett volna a f� c�lom.
Ezt any�m is �szrevette, �s egy�ltal�n nem tetszett neki.
 - Angie, kismilli�szor figyelmeztettelek m�r arra, hogy m�sok k�pess�geibe nem illik belek�tni! Az, hogy neked m�g nincs saj�t er�d, nem hatalmaz fel arra, hogy �gy k�tekedj a t�bbiekkel, mert a v�g�n m�g ellened ford�tj�k a hatalmukat, �s akkor azt�n bajban leszel.
  Ut�ltam, mikor ezzel �rvelt. Egy�ltal�n nem �reztem igazs�gosnak, hogy ilyen selejtes vagyok. Ugyan a t�bbi levi�n sem k�rkedett az adotts�gaival, m�gis m�sok voltak, mint �n: magabiztosabbak, kiegyens�lyozottabbak, hat�rozottabbak, a fizikai megjelen�s�k is lehengerl�, �s m�g sorolhatn�m. Mind e mell� m�g aj�nd�k cs�cs szuperk�pess�g is j�rt, ki ne felejtsem. Egyszer�en jobbak. Pedig ugyanazok vagyunk. �n mindig is teljesen h�tk�znapinak �reztem magamat k�z�tt�k. T�z �ves koromt�l- mikor el�sz�r kellett volna jelentkeznie az er�mnek, de nem t�rt�nt semmi, a csal�dom legnagyobb b�nat�ra- �rzem �gy, hogy tal�n �n soha nem is leszek v�rbeli levi�n. Tal�n soha nem lesz semmilyen k�l�nleges k�pess�gem, amire b�szke lehetek, ami kiseg�thet a bajb�l. Tal�n soha nem lesz teljes az �letem, �s mindig ilyen f�l�nk, egyszer�, hat�rozatlan, vagyis h�tk�znapi maradok. Akkor sem tagadn�nak ki, semmik�ppen sem, de eg�sz h�tral�v� �letemre meg lenn�k pecs�telve. Ujjal mutogatn�nak r�m: „N�zd, az ott Angel, akinek nincs hatalma!” vagy „Nem is olyan angyali, hisz hogy lehetne az k�pess�g n�lk�l!”
  T�ls�gosan is belemer�ltem a gondolataimba, �s egyszer csak valaki megr�zta a v�llamat. Feln�ztem, �s anya v�rakoz� pillant�s�val tal�ltam szembe magamat. Gyorsan magamhoz t�rtem, az eddig val�sz�n�leg szimpl�n komor arckifejez�sem haragoss� v�lt.
 - Ha most megnyugszol, �s �jb�l felteszed a k�rd�sedet, de norm�lisan, akkor tal�n v�laszolok is r�. Ha tov�bb duzzogsz, akkor j�tan�cs n�lk�l rohanhatsz Dylanhez – jelentette ki. Term�szetesen k�v�ncsi voltam arra, hogy vajon milyen vesz�ly fenyegethet ma este, vagy fenyeget-e egy�ltal�n, �gy elengedtem magamat. Nagyot nyeltem – a torkom teljesen kisz�radt, a nagy �nsajn�lat k�zepette a leveg�t a sz�mon vettem. Lehunytam a szememet, kicsit megr�ztam a fejem. Ett�l kij�zanodtam, �s visszat�rtem a val�s�gba. A konyh�ban �llok a szekr�ny mellett, anyuval szemben, mik�zben az �ra m�r h�romnegyed hetet mutat, �s ha nem sietek, a ruftik teljesen elvesz�tik a fej�ket, �s a v�g�n m�g otthagyj�k szeg�ny Dylant!
 - Ne haragudj. Azt akartam tudni, hogy eshet-e valami bajom m�g a mai nap folyam�n? – k�rdeztem j�val udvariasabban �s tisztelettud�bban.
  Term�szetesen a hat�s nem maradt el; anyu k�szs�gesen v�laszolt.
 -  Ha v�rsz m�g egy pillanatot, kider�tem, sz�vem – mondta, majd mutat�ujj�val cs�ndre intett.
  Elhallgattam. Maddie koncentr�lt, er�sen koncentr�lt. �reztem a leveg�ben az er� haszn�lat�nak szokv�nyos, vibr�l� fesz�lts�g�t, �s v�rtam. Szinte l�ttam magam el�tt, ahogy a tudat�ban keresg�l a szem�lyek k�z�tt, m�g r�m nem tal�l. Akkor azt�n csak arra figyelt, hogy engem l�tv�n milyen vesz�lyekre figyelmezteti �t agy�nak egy elk�l�n�tett zuga, amit teljes m�rt�kben a k�pess�g�nek szentelt. Nekem csup�n annyi volt a dolgom, hogy lehet�s�g szerint nem mozdultam �s cs�ndben maradtam; ezzel seg�tettem a legink�bb, sz�val ezt tettem. Mikor �reztem, hogy elszakadt t�lem, akkor sem mozdultam, mert l�ttam rajta, m�g mindig transzban van, m�g kutat valami ut�n. Tudtam, ha tov�bbra sem zavarom meg, akkor b�rmit is csin�l �ppen, siker�l t�k�letesen befejeznie. �gy gondolataim elkalandoztak, �s mikor szabadj�ra engedtem a tudatomat, �reztem, hogy anyu nem tart vissza. Teh�t biztos lehettem abban, hogy m�r nem r�m f�kusz�l.
  Eszembe jutott, hogy az any�m milyen szerencs�s, �s ugyanakkor mennyire p�rul j�rt. Ak�r csak j�n�h�ny m�sik levi�n, Magdalena is �sszetett k�pess�gekkel rendelkezett: meg�rezte a vesz�lyt, ha egy kicsit jobban ut�nan�zett – mint most -, �s j�csk�n jutott neki a gy�gy�t�s erej�b�l is. Ez ut�bbit a nagymam�mt�l �r�k�lte, akinek csak ez az egy hatalma volt. Ha valakinek csak egy k�pess�ge van, akkor azt kis gyakorl�ssal t�k�letesen �s maxim�lis szinten ki tudja haszn�lni, mint p�ld�ul a nagyi. Ha valaki „kevert”, vagyis egyszerre k�t er�vel rendelkezik, akkor soha egyiket sem fogja tudni teljes m�rt�kben elsaj�t�tani, mindk�t k�pess�gnek csak a t�red�k�t haszn�lja fel. Teh�t szerencs�s, mert k�tf�le ereje van, viszont szerencs�tlen, mert egyik hatalma sem teljesedik ki sosem. Volt m�r arra p�lda, hogy valaki kevert-levi�n l�v�n k�t k�pess�ggel rendelkezett, de az egyiket siker�lt valahogy hat�stalan�tania egy id�re, �gy a m�sikat teljes val�j�ban uralhatta. S�t, a kett�t tudta v�ltogatni. Magdalena erre nem k�pes, ez nagyon ritka jelens�g. Tudom�som szerint csak k�tszer esett meg var�zslatos t�rt�nelm�nk sor�n; az els� egy id�s, kevert-levi�n f�rfi volt. Sigfriednek h�vt�k – � volt az �knagyap�m. Negyven �ves kor�ban j�tt r�, hogy nem musz�j �lland�an k�tfel� szakadnia, gyeng�bbnek lennie.
  A m�sodik levi�n m�g igen fiatal volt, mind�ssze tizenh�t �ves. A bar�taival k�s�rletezgettek az erej�kkel, �s v�letlen�l siker�lt hat�stalan�taniuk 4 �r�ra a fi� telepatikus k�pess�g�t, �gy az addig ki�lvezhette az anim�guskod�s teljesk�r� hatalm�t. Ezt az esetet mind�ssze a fi� egyik napl�bejegyz�se t�masztja al�, m�s nem. Bezzeg az �knagyap�m! �ri�si h�rn�vre tett szert a fajt�nk k�reiben. � nem pazarolta ezt a csod�t holmi titkos bejegyz�sekre. Ezt eltitkolni? Sok�ig �gysem siker�lt volna.
  Ekkor any�m megr�zta mag�t, mintegy ler�zva mag�r�l a m�gi�t. Kinyitotta a szem�t, �s mosolyogva n�zett r�m.
 - Dylan el sem tudja k�pzelni, hogy mi�rt nem vagy m�g ott, hogy leh�mozd a f�r�l, amihez a h�rom vakarcs hozz�k�t�zte – kuncogott. – Szerintem t�nyleg jobb, ha sietsz. Egy�bk�nt valamit nem �rtek. Ha el�gg� koncentr�lna, gond n�lk�l ker�thetne egy �lesebb f�mdarabot, amivel elv�ghatn� a k�teleket. Akkor mi�rt h�v t�ged?
 - Ezt �n sem tudom. De Dylan m�r csak ilyen: addig m�g eljut, hogy a zseb�b�l a kez�be vonzza a mobilj�t �s SMS-t �rjon, de az m�r t�l sok fejt�r�sbe ker�lne neki, hogy kiszabad�tsa mag�t – bosszankodtam. L�nyeg�ben feleslegesen megyek oda! B�r elkellhet neki m�g k�t k�z a ruftik befog�s�n�l... Igen, ez biztos. Sz�val musz�j sietnem.
 - Kicsim, nem csak ahhoz kellhet seg�ts�g, hogy kijusson... – K�zben anyu is r�j�tt arra, amire �n.
 - Igazad van. Megyek is! Ne f�lj, haza�rek... ���... k�r�lbel�l nyolc �r�ra, �gy l�tom – mondtam az �r�ra n�zve. � is r�n�zett, �s felszisszent.
 - Ilyen sok�ig m�g sosem tartott a keres�s! Azt hiszem, �regszem... – mosolygott.
 - Ugyan m�r, anya!
 - J�l van, j�l van. Csak menj! �s nyolcra itthon legy�l nekem – mondta.
 - Rendben van. Sietek vissza! – Cuppan�s puszit nyomtam az arc�ra, majd kiviharzottam.
  Az el�szob�ban azonban megtorpantam. �l�nk k�k csomagol�st l�ttam villanni a kis asztalk�n. Felemeltem; csokol�d� volt, a kedvencem. Gyorsan zsebre tettem – h�tha k�s�bb meg�hezn�nk Dylannel a nagy hajsz�ban.
  Kint s�t�t volt. Az utcai l�mp�k m�r �gtek, �ri�si �rnyakat vetve a h�zak, aut�k �s bokrok m�g�. Az �gen megsz�ml�lhatatlan csillag ragyogott, mintha valakinek siker�lt volna porr� z�znia t�bb milli�nyi gy�m�ntot, �s az �gy keletkezett port az �gboltra sz�rta volna.
  A h�z fal�nak t�masztva �llt a biciklim. Isten tudja, milyen r�g nem �ltem m�r a nyeregben. �s most eg�szen a belv�rosba kell kerekeznem! Holnap reggel meg sem lep�d�m majd a l�baimra kiterjed� izoml�zon. Fel�ltem, �s siet�sen elkezdtem tekerni. A ruftik m�r minden bizonnyal esz�ket vesztett�k; ilyen s�t�tben ez az elv�rhat� reakci� t�l�k. Az �j leple alatt m�g a szok�sosn�l is �r�ltebbek, ami nem jelent semmi j�t. Magamban Dylant szidtam. Ha valaki nem b�r vel�k, az minek tartja �ket?!
  Eg�sz temp�san haladhattam, mert kis id� eltelt�vel m�r a k�rforgalomn�l j�rtam. P�r aut�n �s k�t gyalogoson k�v�l egy�ltal�n nem volt forgalom. A t�bbi tini biztos otthon tunyul a t�v� el�tt, zen�t pedig egyik b�rb�l vagy diszk�b�l sem hallok kisz�r�dni. Ez�rt ilyen n�ptelen a v�ros – nincs mi�rt kij�nni. Ezen a szakaszon hamar �tjutottam, �s hamarosan a f�utc�n tekertem f�lfel�.
  Mire �szbekaptam, m�r a megbesz�lt helyen voltam, a v�rosi Posta m�g�tti parkol�ban. Letettem a ker�kp�romat, D.-t keresve v�gigp�szt�ztam a helyet. T�zm�terenk�nt egy-egy l�mpa �llt, gy�r, feh�r f�nybe bor�tva a parkol�t. �sszesen h�rom aut� �llt itt, egym�st�l j� messzire voltak. Dylant sehol sem l�ttam.
  M�r �pp indultam volna, hogy k�rbej�rjam az �p�letet, mikor t�lem balra valami hatalmas robajjal felborult. Odan�ztem, �s m�r meg is l�ttam, amit kerestem: h�rom pici, k�k, s�r�n csapkod� sz�rnyp�rt, ami h�rom apr�, s�rga t�nd�r-f�lv�rhez tartozott. �pp nagy �lvezetek k�zepette vetett�k magukat egy szem�tkont�ner tartalm�nak s�r�j�be, mindenfel� sz�tsz�rva ezzel a hullad�kot. Mellett�k pedig Dylan ny�sz�rg�tt egy f�hoz k�t�zve, betapasztott sz�jjal. Ahogy megpillantott, a k�ts�gbees�s �s az aggodalom minden nyoma elt�nt �l�nks�rg�n vil�g�t�, eredetileg h�romf�le barna sz�n� szem�b�l. M�g �gy is, hogy a ragaszt�szalag eltakarta szinte a f�l arc�t, l�ttam, hogy mosolyogni pr�b�l. Nem tudom, pontosan mi�ta lehetett itt, de szemmel l�that�an megk�nnyebb�lt.
  Figyeltem, ahogy Kerge, Fl�gos �s Veszett a fej�ket, majd eg�sz test�ket a kuk�ba f�rj�k. Ekkor odaosontam Dylan-hez �s let�ptem a sz�j�r�l a tapaszt, mire � – a f�jdalom legcsek�lyebb jel�t sem mutatva- azonnal elkezdte a mond�k�j�t.
 - Na v�gre! M�r azt hittem, sosem j�ssz – szidott meg. – Legal�bb v�laszolhatt�l volna az �zenetemre!
 - H�, nyugi! �n siettem, ahogy csak tudtam, s�t. Rekordid� alatt �rtem ide.
 - Ami neked most olyan „h�, de nagy rekord” volt, az nekem minimum m�sf�l �r�nak t�nt – morogta. Nagyon felh�zhatt�k a ruftik, ha ilyen ideges.
 - Egy�bk�nt hogyhogy ki vagy k�tve? Nosztalgi�ztatok, vagy mi? – vigyorogtam.
 - Ha-ha-ha. De j�t r�h�gtem. Na, oldozd ki a csom�t, �s kapjuk el �ket! – mosolygott most m�r � is.
  Eloldoztam, majd mikor a k�t�l a f�ldre esett, l�ttam, hogy nem is k�t�l, hanem h�rom k�k p�r�z h�mmal, �sszecsom�zva. F�lemeltem a k�teget, Dylan el� tartottam �s v�rtam a magyar�zatot. K�zben D. er�sen gondolkozott a haditerven, majd mikor r�eszm�lt, hogy �t b�mulom, �s megl�tta �rtetlen arckifejez�semet, teljes lelki nyugalommal kezdte mes�lni a p�r�zok sztorij�t.
 - Eredetileg s�t�lni hoztam le �ket – gondoltam, ilyenkor m�r �gysem l�that minket senki -, de egyszer csak elszabadultak, kib�jtak a h�mokb�l, �sszecsom�zt�k a sz�rakat �s… - elhallgatott, mert r�j�tt, mi�rt n�zek r� olyan les�jt�an. A magabiztoss�ga egyszeriben semmiv� v�lt, pr�b�lt menek�lni a tekintetem el�l. Mindenhov� n�zett, csak nem r�m, k�zben egyik kez�t zsebre tette, a m�sikkal pedig r�vidre ny�rt s�t�tsz�ke haj�ba t�rt.
Lassan kif�jtam az eddig v�letlen�l visszatartott leveg�t, �s r�k�rdeztem:
 - Dylan, hol van az ez�stketrec?
Nem v�laszolt. M�r mindk�t kez�vel a fej�t fogta �s k�ts�gbeesetten n�zett maga el�.
 - Dylan… hol a ketrec?!
 - Otthon… Otthon hagytam, Angie…
 Elborult az agyam, egy pillanatra a sz� is bel�m fagyott, olyan ideges lettem. Term�szetesen ez a sz�tlans�g nem tartott sok�ig.
 - Mi az, hogy otthon hagytad?! Hogy akarod �gy hazavinni �ket? Net�n p�r�zon, mint idefel�?!
 - J�, j�, tudom. H�lye voltam.
 - Hah! Az nem kifejez�s!
 - De van �tletem.
 - �s m�gis mi lenne az? Valamelyik kuk�b�l el�t�rsz egy ez�stkalitk�t?
 - Nem erre gondoltam – hangja nyugodt volt, meggy�z�. – Az ez�stkalitk�d helyett t�rhatn�nk… - hat�ssz�netet tartott, ami teljesen felesleges volt az adott helyzetben, mivel �gysem �rz�keltem a horderej�t -… kartondobozokat – fejezte be. Jelent�s�gteljesen n�zett r�m �s v�rta a v�laszomat.
  Nem igaz, nem hiszem el. Ennek l�g�res t�r van az agya hely�n, vagy mi? Fogyt�n volt a t�relmem.
 - Csak nem abban akarod hazasz�ll�tani �ket? Hah�! Tudod, rufti. Kicsi, rosszcsont f�lv�r, bazinagy, �les fogakkal felszerelve! Egy kartondobozt egy perc alatt elt�ntet, r�ad�sul ezek h�rman vannak. F�l perced sem lenne, hogy haza�rj vel�k, k�zben kir�gn�k magukat, �s �jra elszabaduln�nak.
  Ekkor hallottuk, hogy nagy mozgol�d�s t�madt a kuka alj�n. Dylan gyorsan elvette t�lem a p�r�zokat, maga el� fogta, �n meg m�g� �s a fa m�g� �lltam, hogy �sszefoghassam rajta a csib�szek r�gt�nz�tt k�tel�t. R�ad�sul �gy m�g el is rejt az �reg t�lgy, nem vesznek �szre.
  Kerge n�zett fel a kont�nerb�l; ellen�rizte, hogy minden �gy van-e, ahogy hagyt�k. Mivel rendben tal�lta a dolgokat, egy ugr�ssal visszaf�rta mag�t a szem�tbe.
  Csend lett megint, �n pedig el�b�jtam a rejtekhelyemr�l. Ott folytattam volna a d�hrohamomat, ahol abbahagytam, ha Dylan nem szak�tott volna f�lbe.
 - Nem egyetlen egy dobozra gondoltam, hanem t�bbre, egym�sba rakva, mondjuk vagy h�romra. Azt legal�bb id�be telik �tr�gniuk, addig meg sim�n haza�rek. Ha nem lazs�lok...
  Elgondolkoztam. Nem sz�vesen vallottam be, de eg�szen �szszer� �tletnek t�nt. Mivel �gy is sokat pepecselt�nk, nekem pedig sietnem kellett, k�nytelen-kelletlen beleegyeztem. �sszeguber�ltuk a sz�ks�ges dobozokat, de sz�mukat - a biztons�g kedv��rt - megdupl�ztuk, hogy kis bar�taink lehets�ges sz�k�s�t megnehez�ts�k. Amint ezzel k�szen voltunk, indulhatott a rufti-hajt�s.

            ***

  Hogy ezekben az apr� l�nyekben mennyi energia van! K�r�lbel�l h�sz perc hasztalan �ssze-visszarohang�l�s ut�n Dylan �s �n teljesen kifulladva z�ttyent�nk le a j�rdaszeg�lyre. A homlokomon izzadts�g gy�ngy�z�tt, az oldalam sz�rt, a szemeim kig�vadtak a meger�ltet�st�l. Sz�rnyen festhettem. Jobbra pillantva �nel�g�lten nyugt�ztam, hogy terel�-t�rsam is hasonl� �llapotban leledzik. A ruftik tisztes t�vols�gb�l, a kont�ner tetej�n cs�cs�lve tartottak szemmel minket. Nekik persze meg sem kottyant ez a kisebb maratoni futam, �s mivel m�g az �j is lesz�llt, most voltak csak igaz�n erej�k telj�ben. Egyik�ket n�m�n r�zta a sz�nni nem akar� r�h�g�s, majd egy �vatlan pillanatban elvesztette az egyens�ly�t, �s h�trabukott a szem�tbe. Azonnal felr�ppent, �s vissza�lt a hely�re, hogy nehogy lemaradjon valami j� po�nr�l. A kacar�sz�st ott folytatta, ahol az im�nt hirtelen abbahagyta.
  Hangosan szuszogva n�ztem az �r�mra, ami h�romnegyed nyolcat mutatott. Jesszusom, ha nem indulok el most azonnal, anyu ki fog ny�rni! De nem hagyhatom itt Dylan-t ebben a slamasztik�ban. Amint v�giggondoltam az esetleges lehet�s�gek sor�t, hogy mi minden t�rt�nhetne, ha most �n sz�pen fogn�m magam, �s hazatekern�k, r�gt�n eld�lt a dolog; term�szetesen a marad�s mellett d�nt�ttem. �m ebben a pillanatban megkordult a gyomrom, eml�keztetve, hogy bizony a vacsoraid� is elm�lt m�r. Dylan vigyorogva sz�lalt meg mellettem.
 - Tudom, mit �rzel. Anya ma est�re bolognai spagettit f�z�tt. Mire haza�rek, csak h�lt hely�t tal�lom, ahogy aput ismerem…- M�g magyar�zott, a szeme csillogott a vacsora gondolat�t�l, de �gy, hogy s�rg�n izz� �risze egy pillanatra elvak�tott. – Rettenetesen �hes vagyok!
 - �n is – helyeseltem.
 - Hmm… De lesz alkalmunk m�g enni, f�leg, ha ezeket itt v�gre lerendezz�k – biccentett megvet�en a h�rom kis g�rcs fel�.
  �, ha m�r otthon �lhetn�k, �s a finom tejsz�nes carbonara-t lap�tolhatn�m befel�… Maga lenne a megv�lt�s! – gondoltam magamban.
  Egyre h�v�sebb lett, a kezemet a zsebembe rejtettem, de valamit�l nem tudtam el�g m�lyre ny�lni. Megmarkoltam azt a valamit, �s el�hal�sztam, mik�zben a sz�m a felismer�st�l diadalmas mosolyra h�z�dott. H�t persze, a csoki! Na, most azt�n megvagytok.
  Felt�p�szkodtam, s �nel�g�lt vigyor k�s�ret�ben meglobogtattam az �dess�get Dylan orra el�tt. R�mn�zett, majd megvet�en felhorkant.
 - Jellemz�! �n nagy nehezen t�rt�ztetem magamat, pr�b�lom elterelni a gondolataimat az ev�sr�l, erre te mit teszel? Csokol�d�val hadon�szol, �s k�s�rt�sbe ejtesz! De egye fene, ha m�r olyan rendes vagy, hogy felaj�nlottad… - mondta, majd a csoki�rt ny�lt, de �n gyorsabb voltam. Hirtelen feldobtam, majd m�g � a meglepet�st�l meg�llt egy pillanatra, elkaptam a zuhan� �dess�get, �s a h�tam m�g� rejtettem. Mikor meg akart sz�lalni, a szabad kezem mutat�ujj�val csendre intettem, �s gyorsan nekikezdtem elsorolni sp�ci kis tervemet.
 - Nem neked lesz. De nem is nekem. Kis n�v�s� bar�tainknak sz�nom!
Azonnal f�lbeszak�tott.
 - Ne, Angie! Ha elveszik t�led, nek�nk annyi! Akkor azt�n int�znek nek�nk egy frank� „vil�gv�ge-effektust”…
 - Nyugi, nem veszik el. Csak csalinak fogjuk haszn�lni. Figyelj!
A dobozt�meget az oldal�ra ford�tottam, a csokit pedig �tk�t�ztem a p�r�zakkal �gy, hogy maradjon annyi sz�ra, amivel le tudom l�gatni a doboz el�. Megk�rtem Dylan-t, hogy t�rdeljen a csapda m�g�, hogy mikor a ruftik benne lesznek, bor�tsa r�juk. R�vid keresg�l�s ut�n tal�ltam egy el�g nagy, haszn�lhat� �llapotban l�v�, b�r kiss� rozsd�s vaslemezt, amit D. majd fed�nek haszn�lhat hazafel�. A doboz sz�j�t a kuka �s Kerge, Fl�gos, no meg Veszett ir�ny�ba ford�tottuk, a csokit pedig lel�gattam a csapda el�.
  Teh�t k�szen �lltunk. H�trapillantottam Dylan-re, majd mikor b�lintott, visszan�ztem a ruftikra. Lassan - �s a lehet� legnagyobb cs�ndben - f�lig kicsomagoltam a nyal�nks�got, let�rtem bel�le egy darabk�t, amit�l az illata szabadon sz�llt a leveg�ben mit sem sejt� cimbor�ink fel�. MEgr�ngattam a p�r�zt, mire megcs�rrent a csoki csomagol�sa is. Azt�n v�rtam.
  Fl�gos felkapta a fej�t, majd Veszett �s Kerge is. Meg�rezt�k az �desk�s illatot, �s mint miniat�riz�lt vad�llatok vetett�k magukat a doboz fel�, azonnal elfelejtkezve kor�bbi zs�km�nyukr�l, a szem�tkont�nerr�l. Szerencse, hogy sz�m�tottunk a reakci�jukra, k�l�nben valamelyik�nk biztosan tett volna valami felesleges mozdulatot, ami romba d�nthette volna a terv�nket. Vill�mgyorsan felr�ntottam a csokol�d�t, �s amint a ruftik nekicsap�dtak a dobozok fal�nak, Dylan r�juk ford�totta a csapd�t. Megvannak!
  Megk�nnyebb�lten l�legezt�nk fel, majd nevett�nk az eddigi szenved�seinken. De amint elengedt�k magunkat, zaj hallatszott a dobozok al�l, ami eml�keztetett mindkett�nket; ideje indulnunk. K�zben az is esz�nkbe jutott, hogy D.-nek mind�ssze p�r perce van haza�rni, miel�tt a bajkever�k megint szabadl�bra helyezn�k magukat. � sz�lalt meg el�sz�r, m�r indul�f�lben.
 - Annyira k�sz�n�m, Angie! Tudod, ha m�st h�vok, csak kinevettek, �s j�l itthagytak volna a bajommal. De tudtam, hogy te seg�teni fogsz! K�szi m�g egyszer – mondta. A nagy h�l�lkod�s k�zepette �vatosan becs�sztatta a vaslemezt a hely�re. Mostanra j�p�r m�terrel od�bb j�rt, �gy f�lig-meddig kiab�lva besz�lgett�nk.
 - Sz�vesen seg�tettem. De azt rem�lem, tudod, hogy az elk�vetkezend� legal�bb k�t h�tben nem lehetek a seg�ts�gedre, mivel val�sz�n�leg szobafogs�gban leszek. – Ezzel m�r akkor tiszt�ban voltam, mikor nem is olyan r�g az �r�mra pillantottam.
 - Uh… H�t, sajn�lom! Mindenesetre, holnap �gyis besz�l�nk a suliban.
 - Igen, persze.
 - Majd elmondod a fejlem�nyeket. Na, �n megyek, ezek mindj�rt v�geznek a harmadik r�teggel, ha j�l �rzem. J��jszak�t, Angie, �s t�nyleg k�szi! – Azzal elrohant.
  N�ztem ut�na egy darabig, azt�n odaballagtam a biciklimhez. Neh�zkesen felsz�lltam r� – a hajsza alaposan kif�rasztott. F�l percen bel�l – lassan, de biztosan – �tban voltam hazafel�. Monoton teker�s k�vetkezett, m�r a k�rforgalomn�l j�rtam. �pp elj�tszottam a gondolattal, hogy mi t�rt�nt volna, ha a vakar�kok megszerzik a csokol�d�t, amikor a szemem sark�b�l egy kis villan�sra lettem figyelmes. Azonnal leugrottam a nyeregb�l, tettem p�r l�p�st el�re �s abba az ir�nyba k�mleltem, ahol az im�nt a f�nyt l�ttam, de m�r nem volt ott semmi. Vissza-visszapillantva odal�ptem a bring�hoz, �s fel�ltem, de egy �rz�s nem hagyott nyugodni; zsibbadt a tark�m, a hideg futkosott a h�tamon.
Valaki figyelt.
  �jra lesz�lltam, de most a j�rg�nyomat a mellettem magasod� gimn�zium k�tm�teres fal�nak t�masztottam, abban a hitben, hogy �gysem t�nik el. Hiszen nincs idekint senki rajtam k�v�l… Vagy m�gis? �gy d�nt�ttem, s�rg�sen ut�naj�rok, �gy h�t elindultam a v�lt ir�nyba, a titokzatos f�ny �s az ideges�t� �rz�s forr�sa fel�. Kis id� m�lt�n meg�rkeztem a volt iskol�m el�tti parkba. �tv�gtam a gyepen, egy homokoz�n, majd �tb�jtam a magas, kov�csoltvas ker�t�s k�t r�dja k�zt – ezzel a man�verez�ssel a lak�negyedbe cs�ppentem. El�ttem tornyosult n�gy t�zemeletes h�zt�mb, bej�ratukat megvil�g�tott�k az utcai l�mp�k. Az �ltaluk ny�jtott kis vil�goss�gon k�v�l mindenhol a koroms�t�t uralkodott. Az �rny�kom ijeszt�en hossz�ra ny�lt, �s mik�zben figyeltem, el�ttem �ri�si csattan�ssal a f�ld�n landolt egy f�mkuka. Valaki vagy valami felbor�totta.
  Felkaptam a fejemet – hangosan zih�ltam, a r�m�lett�l minden egyes sz�rsz�l �gnek meredt a karomon. Ahogy feln�ztem, egy l�bat l�ttam elt�nni az utols� t�mb sark�n�l. Alig mertem elindulni, a sz�vem a bord�imon j�tszott meggy�z� dobsz�l�t. Mindennek ellen�re rohanni kezdtem fel�, �s meglepetten hallottam, hogy a l�b gazd�ja is nagy sebess�ggel fut, minden bizonnyal el�lem. K�vettem, b�r l�tni alig l�ttam – csak a l�p�sei zaj�t hallottam, �s kirajzol�dott egy a s�t�tn�l is feket�bb alak, amint biztons�ggal cik�zik a k�l�nb�z� akad�lyok k�z�tt. Egyszer sem botlott meg, �n azonban ann�l t�bbsz�r, �gy es�lyem sem volt utol�rni. Valahonnan ismer�s volt ez az �gyess�g, ez a hib�tlan mozg�s. �gy suhant el�ttem, mint egy nagymacska, �s - ebben a stresszes �llapotban - ha akartam se tudtam volna megmondani, hogy kire, vagy mire eml�keztetett.
  T�l sok�ig futhattunk a s�t�tben, mert mikor v�gre l�mpaf�nyre �rt�nk, �s megpillanthattam volna az idegent, elvak�tott a vil�goss�g, mire megtorpantam �s f�jdalmas sziszeg�s k�zepette hunyorognom kellett. De csak egy pillanatig voltam vak; mihelyst felpattant a szemem, egy hossz�, h�feh�r hajtincset l�ttam beleveszni a s�t�tbe, t�bbet nem.
  A rohan�st�l kifulladva el�reg�rnyedtem, �s a t�rdeimre t�maszkodtam. A pulzusom az eget verhette, az adrenalinszintem dett�, a sz�vem pedig majd' kiugrott a hely�b�l. Sz�d�ltem, a l�gszomjt�l enyhe h�nyinger ker�lgetett. Le�ltem a f�be, �s m�g a hajsz�ban n�h�nyszor megbicsaklott bok�mat massz�rozgattam, pr�b�ltam m�lyen �s egyenletesen l�legezni. Egy darabig bels� szemeim el�tt terjeng� foltokra �s karik�kra koncentr�ltam, majd kezdtem megszokni a gy�r f�nyviszonyokat, �gy szememmel kutatni kezdtem a teret. De senkit sem l�ttam. Senki nem volt ott rajtam �s a lassan m�l� f�lelmemen k�v�l.
  A titokzatos idegen elt�nt.