PROL�GUS


  A nap m�r r�g lenyugodott, estefel� j�r az id�. Miel�tt le�ltem volna az asztalomhoz, felkapcsoltam a tapos�l�mp�t �s er�sen gondolkoztam. Minden leck�t meg�rtam, a feladott vers gondosan bemagolva, a holnapi felszerel�st m�r r�g bepakoltam a t�sk�mba. Frissen mosott hajam a kedvenc samponomt�l illatozik, a l�mpaf�ny t�ncol a gesztenyesz�n zuhatagon.
Egy tincset az ujjam k�r� csavarva r�j�ttem, ma m�r semmi dolgom nincs az alv�son k�v�l.
M�rpedig ahhoz semmi kedvem. De t�tlen�l filozof�lgatni puszta id�pocs�kol�s. �gy d�nt�ttem, hogy hallgatok egy kis zen�t az �s�reg magn�mon. Visszat�rve az �r�asztalomhoz le�ltem, �s a napt�rat kezdtem tanulm�nyozni – jobb h�j�n k�zelg� n�vnapok ut�n kutattam.
Magamban elk�nyveltem, hogy ez a nap -szokatlan m�don- esem�nytelen�l telt. Mondjuk v�gig itthon �ltem, sz�val nem sok minden t�rt�nhetett volna.
  Tekintetem az oszt�lyk�pre t�vedt, �s elmosolyodtam az ismer�s arcok l�tt�n. Szerencs�snek mondhatom magam; nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen odaad� �s k�l�nleges bar�tok vegy�k k�r�l. B�r lehet, hogy ebben az oszt�lyban az ember l�nya kicsit t�bb kalandba keveredik a kellet�n�l... Ugyanis ez a t�rsas�g t�nyleg „k�l�nleges”, a maguk m�dj�n.
  V�g�lis arra, hogy valaki gondolatolvas�, vagy valamelyik term�szeti elemnek parancsol, esetleg anim�gus k�pess�gekkel rendelkezik, nem nagyon haszn�ljuk az „�tlagos” kifejez�st, ugye?
  Mindezzel egyetlen gondom van csak: nekem nincs semmif�le k�pess�gem. Deh�t akkor mit is keresek k�zt�k? Nos, �n is tisztav�r� levi�n voln�k, ak�rcsak �k. A sz�leim szerint egyszer�en „k�s�n �r� t�pus” vagyok, csup�n id� k�rd�se, hogy a hatalmam kibontakozzon.
  Neh�z �gy teljes �rt�k� szerepet v�llalnom az oszt�ly �let�ben, de mit tehetn�k? V�rok az er�mre, �s nyomon k�vetem a kalandjaikat.
  A nevem Angel, �s ez az �n nem mindennapi t�rt�netem.