EML�KEZZ R�M!

  F�ny�rban �szott a szob�m, mikor reggel kinyitottam a szememet. Nyugtalan voltam, tal�n kicsit zavart. Fel�ltem, �s az �gyam melletti �jjeliszekr�nyen l�v� k�pre pillantottam. �desany�m vid�m mosollyal n�zett vissza r�m; arca egy cseppet sem hasonl�tott az �lmomban l�tottra. Akkor k�rlelve, rem�nytelens�ggel teli szemekkel meredt r�m, �s folyton azt ism�telte: eml�kezz r�m! Ha nem �t l�ttam, akkor a pinc�ben porosod� k�nyvszekr�ny k�pe villant fel el�ttem. Mi lehetett ez a furcsa v�zi�? �gy �reztem, a v�g�re kell j�rnom.
  Kim�sztam az �gyb�l, v�gigsim�tottam anyu f�nyk�p�n, majd magamra valamit �s a f�ldszint fel� vettem az ir�nyt. Szapor�n l�pkedtem lefel� a l�pcs�fokokon, mikor pedig le�rtem, halk nevetg�l�s �t�tte meg a f�lemet. �tv�gtam a nappalin, hogy a konyha melletti v�laszfalhoz �lljak, �s beleshessek �gy, hogy senki ne vegyen �szre, b�rki is van bent. Kikukucsk�ltam rejtekem m�g�l, de szinte azonnal meg is b�ntam. A l�tv�ny, ami el�m t�rult, jeges marokkal szor�totta a sz�vemet: apu �s az �j bar�tn�je �ppen reggeliztek, �s azon nevettek, ahogy ap�m eg�sz arca csupa dzsem lett a kenyer�t�l. A n� anyu kedvenc hely�n �lt, az ablak alatt, ahov� ilyenkor mindig bes�t�tt a nap, kellemesen, bizserget�en �tmeleg�tve az embert. �n is gyakran �ltem ott, de �n a l�nya vagyok - �n megtehetem. Ennek a cafk�nak pedig nincs joga elfoglalni a hely�t, s�t. Szerintem ahhoz sincs joga, hogy egy�ltal�n ittlegyen.
  Megk�nnyebb�ltem, mikor v�gre elfordultam az "idilli" csend�lett�l. Nem akartam r�juk rontani azzal, hogy ideje lenne v�gleg lel�pnie �s vissza se fordulnia, mert azzal csak magamra harag�tottam volna aput. �gy h�t visszat�rtem eredeti k�ldet�semhez, nevezetesen, hogy lemenjek a pinc�be �s �gy tal�ljam meg azt a valamit, amire sz�ks�gem van, hogy fogalmam sincs arr�l, mi lehet. R�mehet a napom - gondoltam. De nem �rdekel! Anyu �zenni akart valamit, �s r� fogok j�nni, mit.

  Teh�t nekiindultam a lefel� vezet� l�pcs�nek is. Ahogy m�lyebbre mentem, egyre h�v�sebb lett, mindink�bb k�r�llengett az �porodott, dohos leveg�, amit�l t�sszentenem kellett. Gyorsan a sz�mra tapasztottam a kezemet, eltakarva az orrlyukaimat is, �gy az �get� �rz�s elm�lt. Leengedtem a kezem, �s kif�jtam a leveg�t. Ha meghallanak, azonnal itt teremnek, �s k�rdez�sk�dni kezdenek, azt pedig nem akartam. Id�pocs�kol�s m�r az is, hogy kital�ljak valamit, �s �gy lesz�lljanak r�lam. Apu am�gy is f�lh�vna a h�zba... �s akkor megint l�ghatn�k vissza. Tov�bbindultam, �s meg sem �lltam a l�pcs� alj�ig. Egy kicsi, kerek, alacsony mennyezet� szob�ba �rkeztem, ahol n�h�ny doboz �s az a bizonyos �don k�nyvszekr�ny t�lt�ttek ki szinte minden helyet. Odal�ptem a k�nyvekhez, majd kezembe vettem egy vastag gerinc� kiadv�nyt. Meggy�z�dtem r�la, hogy nem ez az, ami kell. �jabb k�nyvet vettem le, majd m�g egyet �s m�g egyet. Nem tudtam, mit keresek, csak azt, hogy ha m�r megtal�ltam, tudni fogom. K�zben odafentr�l egyre hangosabb zajok sz�r�dtek le, m�r a r�di�t is hallottam. Morogtam az orrom alatt - nem tetszett a gondolat, hogy apu m�ssal legyen boldog, �s ne az �n anyuk�mmal. Pedig apa nyilv�nval�an �lvezi a helyzet�t, �s ett�l a h�nyinger ker�lgetett. Hogy t�rt�nhetett ez?
  Egyre k�ts�gbeesettebben t�rtam a k�nyveket, mikor egyszercsak fekete �rny suhant el a sarokban. Abba az ir�nyba meredtem, majd ahogy visszafordultam, egy
 eg�r szaladt el a l�bam mellett. Ijedtemben elakadt a l�legzetem, �s ahogy megugrottam, v�letlen�l beler�gtam a szekr�nybe. A k�nyvek �sszeborultak, mint a k�rtyav�r, majd sz�pen sorban lepotyogtak a f�ldre. Nagyot s�hajtva t�rdrerogytam, �gy kutattam tov�bb.
  Ekkor akadt a kezembe egy v�kony, kem�nyfedel�, �gsz�nk�k, textilbor�t�sos k�tet. Csak annyi volt r�nyomva a bor�t�ra: Jegyzetek. Kinyitottam, �s l�ttam, hogy k�zzel �rt versekkel van tele. Beleolvastam az els�be, de nem t�nt ismer�snek. Ahogy kicsit laz�bban tartottam a kezemben, a k�nyv kiny�lt a leggyakrabban sz�tfeszgetett oldalon. M�g szam�rf�let is hajtottak a sark�ra. Egy r�vid versike volt csup�n a lapon, dallamos kis mond�ka. Olvas�sa k�zben ismer�s �rz�s ker�tett hatalm�ba, olyan volt, mintha m�r nagyon sokszor hallottam volna.

  Egyik pillanatr�l a m�sikra felderengett egy halov�ny eml�k m�g nagyon r�gr�l, a legr�gebbiek k�z�l. Kicsi voltam, alig �t�ves. Egy k�rh�zi szob�ban �lltunk apuval, anyu �gyban fek�dt; t�ls�gosan kimer�tett�k az elm�lt h�napok �s a f�jdalmak, amiket azalatt �t�lt. A komor csendet csak szaggatott zih�l�sa t�rte meg n�ha, �s az �n szipog�som. Nem sokkal el�tte pr�b�lt�k meg apuval elmagyar�zni nekem a t�nyt, hogy � m�r nem j�n vel�nk haza. El�sz�r megrend�lten �lltam, kapkodni kezdtem a leveg�t, azt�n a f�lelem mag�val ragadott, �s hirtelen hiszt�rikus zokog�sban t�rtem ki. K�rd�s�radat rohanta meg az elm�met.
Mi�rt mondanak ilyet? Mi�rt ne j�nne haza? Nem engedik neki? ...Nem akar? Vagy ami rosszabb: tal�n m�r nem szeret minket? Nem akartam elhinni...
  Anyu tudta, mennyire felzaklat majd a h�r. Kik�ldte aput a k�rteremb�l, engem pedig odah�vott mag�hoz. Felm�sztam mell� az �gyra, bef�szkeltem magam kit�rt, biztons�got ny�jt� karjai k�z�. Olyan gy�nge volt az �lel�se, olyan f�radt! Patakzott a k�nnyem. A hajamat simogatta egy darabig, �s halkan csit�tani pr�b�lt - egy sz�val sem mondta, hogy "minden rendben lesz", vagy hogy "nem lesz semmi baj". Nem l�tta �rtelm�t a felesleges rem�nykelt�snek. Az �jjeliszekr�ny�n l�v� �gsz�nk�k bor�t�s� k�nyvecsk�t vette ink�bb a kez�be. Ez volt az a k�nyv. Ott nyitotta ki, ahol n�lam is nyitva volt, �s szam�rf�let hajtott a fels� sark�ra. Csendesen olvasni kezdte a verset, amit kor�bban � �rt, hogy elaltasson vele az �lmatlan �jszak�kon. Most azonban nem aludtam el. V�r�sre s�rt szemeimmel n�ztem r�. �reztem, hogy t�nyleg nem j�n viszza vel�nk. Szorosabban b�jtam hozz�, � pedig puszit nyomott a fejem b�bj�ra. F�radtan a hajamba motyogta az ismer�s szavakat: "Eml�kezz r�m, kicsim! Nagyon szeretlek. Eml�kezz r�m, mindig!"

  Az eml�kk�p szertefoszlott, �n pedig �szre sem vettem, hogy �mlenek a k�nnyeim. K�zfejemmel gyorsan let�r�ltem �ket.
Hogy is felejthetn�m el �t? Soha nem fogom. Az �lmom pontosan arra eml�keztetett, hogy soha sem fogom elfelejteni az �desany�mat.