�lmodtam.
  Sorfalat �lltam egy nagy csoportnyi emberrel, egy hatalmas, tornateremre eml�keztet�, s�t�t ar�n�ban. El�tt�nk alaktalan f�ny t�nt el� a semmib�l, ami egyre nagyobb lett, �s lassan egy szikr�z� alag�t form�j�t vette fel. A f�ny a sziv�rv�ny minden egyes �rnyalat�t v�ltogatta, majd csapong�, tajt�kz�, vak�t�an feh�r sz�nt vett fel, �s valami el�ugrott az alag�tb�l. Szememet eddig a jobb kezemmel valamelyest eltakartam, de gy�z�tt a k�v�ncsis�g, �s leeresztettem a karomat.
  Egy farkas �llt el�ttem. Egy k�z�ns�ges sz�rke farkas, aki tal�n annyira m�gsem volt k�z�ns�ges. Bund�ja eg�szen vil�gos galambsz�rke, aranyozott foltokkal az eg�sz test�n. A szeme m�ly csokol�d�barna, �s csak �gy ragyogott. Nem volt t�ls�gosan nagy termet�, n�st�nynek tippeltem. Fiatal volt, nyurga, �s semmi sem ker�lte el a figyelm�t. F�l�t k�v�ncsian forgatta ir�nyunkba, �s v�gign�zett a t�megen. Mindenki arc�n elid�z�tt egy pillanatra, kiv�ve engem. Mikor v�gzett, le�lt, nyelv�t kil�gatva lihegni kezdett, mint aki hossz� �tr�l �rkezett meg. Az emberek k�z�l n�h�nyan vett�k a b�tors�got, �s tettek fel� p�r �vatos l�p�st. Ahogy ezt megl�tta, a farkas felpattant, majd - vicsorg�s �s habz� sz�j-effekt n�lk�l - �r�m�ben cs�v�lni �s csaholni kezdett. Az emberek meg�lltak, nem tudt�k mire v�lni a v�ratlan reakci�t. K�zben a farkas j�t�kosan toporgott, n�ha egy helyben p�rd�lt meg saj�t tengelye k�r�l. Ez a v�rakoz�steljes �r�m igencsak felkeltette az �rdekl�d�semet, �s le nem vettem a szememet az �llatr�l.
  Egyszer csak meg�llt, sz�pen elrendezte mag�t �s fel�m kapta a fej�t. Egyenesen a szemembe n�zett, ezt m�g t�bb m�ter t�vols�gb�l is l�thattam. S�hajtott egyet, mintha csak azt mondta volna: "Na, v�gre, megvagy." Lassan fel�llt, �s kocogva elindult fel�m, �tszelve a t�vols�got. K�zben a sz�vem majd' kiugrott a hely�b�l. Istenem, biztos ez, eg�szen biztos? Idej�n hozz�m? �s igen. Amint oda�rt, f�kezett, r�m emelte kifejez�steljes szemeit, majd m�lyen, nagyon m�lyen - meghajolt.
  El�ttem. Egy farkas. Egy vad�llat. Egy gy�ny�r�, vad teremt�s fejet hajtott el�ttem, nekem pedig leesett az �llam a meglepet�st�l. A h�tt�rb�l is �rtetlen sustorg�st hallottam a sok "Nah�t!" �s "Nem hiszem el!", "L�tt�tok?!" felki�lt�s mellett. De nem figyeltem oda r�juk. Csak a farkasra koncentr�ltam. Engem n�zett, mint aki parancsra v�r, szeme izzott a v�gyt�l - a v�gyt�l, hogy azt tehesse, amit k�rek t�le.
  Nem tudv�n, mit is k�rhetn�k t�le, kimondtam, ami el�sz�r eszembe jutott.
  - �lj le!
�s le�lt. Szinte m�g ki sem mondtam, m�r �lt. Olyan volt, mintha.. mintha... �jra pr�b�lkoztam. De most nem ejtettem ki a sz�mon a szavakat, csak behunytam a szememet, �s elk�pzeltem magam el�tt, ahogy a farkas fekszik a f�ld�n. Mire lepillantottam r�, m�r fek�dt, �s olyan arcot v�gott, mintha b�ntan�, hogy ett�l komolyabb parancsra nem telik t�lem. Szinte l�ttam, ahogy bal szem�ld�k�t k�rd�n felvonja. A mindenit...
  T�madt egy �tletem. Amit eddig l�ttam, az mind teljesen abszurdnak t�nt, �s minden jel arra mutat, hogy a vad k�pes a tudatomba l�tni.
  "Na ne mondd! El�g sok�ig tartott, m�g r�j�tt�l, meg kell hagyni...M�r kezdtem komolyan elunni magamat."
Mi volt ez? ... Csak nem...
  "De, csak de."
�risten. A farkas megsz�lalt!! Vagyis h�t..
  "Nem eg�szen >megsz�laltam<, de annak is veheted ak�r. Abban igazad van, hogy tiszt�ra olyan!" �s mosolygott.
  - H�t ezt.. el sem hiszem. Hogy lehets�ges ez?
  "Az titok. �pp csak l�togat�ba j�ttem, vagyis.. h�t, k�ldtek. A gazd�m, Alistair parancsolta, hogy t�ged keresselek, �s meg is tal�ltalak! Azt hittem, sosem siker�l kik�sz�l�dnom a kapub�l, j�l fel is kavarta a gyomromat. Rosszabb, mint ezer f�reglyuk..."
  - Van neved is?
  "Ejueila."
  - Hogy... micsoda? Ehu...
  "Pontosan. Ejueila, de a bar�taimnak csak Eju."
  - Ok�, hmm, sz�val, Eju.. Mi�rt pont engem kellett megkeresned? �s egy�ltal�n honnan ismer engem ez a te Alistair-ed? 
  "Fogalmam sincs. Csak mutatott r�lad egy k�pet, �s megkaptam az utas�t�st."
  - Mi�rt kellett megkeresned?
  "Nem mondhatom el."
  - Mi�rt nem?
  "...T�l sokan vagyunk, nemde? Nincs kedved seg�teni egy kicsit?"  
  - Mire gondolsz?
  "�r�tsd ki az ar�n�t! Alig kapok leveg�t, �s ideges�t, hogy mindenki b�mul, mint a moziban..."
  - ��, h�t, ez nem olyan egyszer�, tudod.. Igaz�b�l azt sem tudom, hogy mit keres itt ez a sok ember. S�t, tulajdonk�ppen azt sem tudom, hogy �n mit keresek itt, �s..
  "Neked itt kellett lenned, h�t itt is vagy. A t�bbiek, gondolom, az�rt vannak jelen, hogy az �n dolgomat nehez�ts�k. El�sz�r majdnem siker�lt is, de azt�n megl�ttalak, �s eloszlott a k�telyem."
  - Nem �gy t�nt, hogy b�rmiben is k�telkedsz, mikor kiugrott�l a.. a kapub�l.
  "Hmm. Nem, lehet, hogy t�nyleg nem �gy festettem. De csak mert roppant j�l sz�rakoztam! Az igazs�g az, hogy fogalmam sincs, mi�rt, de az � gondolataikat nem hallottam, �s mivel egy sz�t se sz�ltak, csak nevettem az arckifejez�s�k�n. Nagyon �lveztem!" - h�zta fel oldalt az ajk�t, amit�l �gy t�nt, mintha f�loldalasan mosolyogna. "De most m�r t�nyleg �r�ln�k, ha elt�nn�nek. Zavarnak."
  - Nem tudom, hogyan k�ldhetn�m el �ket.
  "Egyszer�: K�pzeld el az ar�n�t �gy, hogy csak te meg �n vagyunk itt.. Ja, �s a kapu! Be ne z�rd a kaput, k�l�nben soha a b�d�s �letben sem ker�l�k haza! Menni fog?"
  - Azt hiszem...
  "Akkor j�. Teh�t, koncentr�lj. Csak a s�t�t terem, a kapu, te �s �n."
Koncentr�ltam. Lehunytam a szemem, majd p�r m�sodperc m�lt�n kinyitottam. Meglep�dve konstat�ltam, hogy siker�lt.
  - H�, de komoly! - vigyorogtam teli pof�val. - Mi�rt van az, hogy eddig ilyenekre nem voltam k�pes? M�st is meg tudok �gy id�zni? �s t�nyleg ilyen egyszer�? Csak koncentr�lnom kell, �s b�rmit meg..
  "Ok�, ok�, ok�. Figyelj! Sz�p volt, �gyes vagy. De att�l f�lek, hogy ezt csup�n a jelenl�tem v�ltja ki bel�led, �s az is csak addig, m�g a kapu nyitva van." - k�z�lte megb�n� arccal, �s egy picit meghuny�szkodott. Erre elszomorodtam. T�rgyilagos form�t pr�b�ltam felvenni, h�tha t�bbet is megtudhatok.
  - Tulajdonk�ppen honnan j�tt�l?
  "Nem �rulhatom el."
  - Mi�rt nem?
  "Mert �gy lenne a legjobb, ha te magad j�nn�l el megn�zni!"
Erre leesett az �llam, �s nem jutottam sz�hoz. Na, ennyit a t�rgyilagoss�gr�l...
  Menjek? Ne menjek? ... Menjek? Megyek.  H�t persze!... Nem, dehogyis!... De megtudhatn�m, hogy ki ez az Alistair �s hogy mit akar t�lem. El k�ne mennem. Csak egy kis id�re...
  Ekkor halk csilingel�st hallottunk a kapu t�loldal�r�l, mintha csak becs�ngettek volna. Ejueila felpattant, �s siet�sre fogva a figur�t, �gy sz�lt:
  "J� lenne, ha most el tudn�d d�nteni, mert sajnos ilyen alkalom nem tudom, hogy ad�dik-e m�g. Viszont ha elj�ssz, az nem >csak egy kis id�re< sz�l...Ezt akartam m�g elmondani. Ha velem tartasz, akkor ide t�bbet nem t�rhetsz vissza. Ott kell maradnod."
  - Micsoda? De h�t ez �gy nem igazs�g! Ezt eld�nteni, most azonnal?!
  "Lehet, hogy meggondolatlanul d�ntesz, ha velem j�ssz, de az is lehet, hogy akkor t�vedsz, hogy ha maradsz."
Nem tudtam mit mondani. Zakatolt a fejem. Menjek? Maradjak?
  - Eju, te mit javasolsz?
  "...�n azt javaslom, hogy siess!" �s ezt meger�s�tend�, �jra felhangzott a csilingel�s, ez�ttal hat�rozottabban. Ejueila m�r a kapuban �llt, �s aranysz�n szem�ld�k�t r�ncolva v�rta a v�laszomat.
  �jra behunytam a szemem. �s koncentr�ltam. Mit akarok igaz�n? A b�k�s, nyugodt, j�l ismert otthonomat, vagy az idegen, vad, de minden bizonnyal kalandosabb �s var�zslattal teli �j vil�got bej�rni? A v�lasz t�l vil�gosan fogalmaz�dott meg bennem. Kinyitottam a szememet, �s megpr�b�lva letagadni minden keser�s�get, kimondtam.
  - Maradok. Add �t �dv�zletemet a gazd�dnak, �s mondd el, hogy sikerrel j�rt�l.
 B�r ez �gy csup�n f�lsiker - gondoltam. Ennek ellen�re Ejueila b�lintott.
  "Rendben. Vigy�zz magadra, �s ne f�lj att�l, amit v�lasztott�l!" �rulkod� k�nnycsepp g�rd�lt v�gig az arcomon, eg�szen le az �llamig. Ez meg mi? S�rok? De mi�rt?
 Lehet, hogy rosszul v�lasztok? Belegondoltam - egyszer, k�tszer. V�g�l m�gis a marad�s mellett tettem le a voksomat.
  - K�sz�n�m, Eju. Mindent. �r�l�k, hogy megismerhettelek!
  "R�szemr�l az �r�m. De most m�r ideje indulnom." - Azzal bel�pett a kapun.
  Hezit�ltam. M�g nem t�nt el teljesen. Rohanni kezdtem fel�, eg�szen k�zel j�rtam, de m�r vak�tott a f�ny. A kapu kezdett �sszesz�k�lni, m�r csak az alag�t l�tszott. De m�g �reztem, hogy ott van. Beleki�ltottam a sug�rz� vil�goss�gba.
  - Eju! Szerinted j�l d�nt�ttem?
Egy pillanatig nem �rkezett v�lasz. Azt�n mintha minden ir�nyb�l az � hangj�t hallottam volna, �gy sz�lt:
  "Akkor d�ntesz j�l, hogyha csakis magadra hallgatsz, a sz�vedre! Ezt j�l jegyezd meg, �s soha ne felejtsd el! Ha v�lasz�t el� ker�lsz, Te mindig ott leszel magadnak, �s ez a legfontosabb." Ahogy ez elhangzott, lel�g� bal kezem alatt mintha valami iszony�an puha, selymes dolog suhant volna v�gig... Nem n�ztem le, csak �reztem, ahogy a galambsz�rke bunda, arany foltokkal siklik az ujjaim k�z�tt, �s abban a pillanatban minden k�telyem elsz�llt. M�r csak mosolyogtam a f�nybe.
  - K�sz�n�m, Ejueila. Tal�lkozunk m�g.
  Ez nem volt k�rd�s. A kapu olyan temp�ban, ahogy megjelent, el is t�nt, �s z�r�akkordk�nt m�g utolj�ra felcsend�lt a csilingel�s.