Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a "mindennapi" csetlések-botlások fenyegetik.
Hanem Ő...
Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára.
Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik...
A szerzőről:
Stephenie Meyernek már nálunk is kultusza van, noha ez az első magyarul megjelenő könyve. Alkonyat (Twilight) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg.
Twilight - A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka! Világsiker!
Ne állj ellen, az alkonyat úgyis leszáll!
MFM Lady véleménye a könyvről:
Mindenek előtt azt szeretném megjegyezni, hogy miután megkaptam, három nap alatt ötször olvastam el. Elmondom, legelőször hogy sikerült.
Egy csütörtöki napon vehettem először kezembe. Miután hazaértem a könyvesboltból, megebédeltem, aztán a délutánt különféle mindennapos dolgokkal töltöttem el. Gépeztem, TV-ztem, és este megtanultam, majd lefürödtem. Fél kilencre eléggé felcsigáztam a kíváncsiságomat ahhoz, hogy felüssem a könyvet. Ágyban fekve kezdtem neki, mondván, ha közben elalszom, legalább nem macskásodom el reggelre. Akkor még nem sejtettem, hogy nem nagyon fogok aludni...
Az előszó elolvasása után eszembe jutott, hogy nem igazán erre számítottam, hanem valami sokkal laposabb kezdésre. Kellemes meglepetés volt, hogy azonnal egy kis akció-ízelítővel kezd bele az író.
Onnantól kezdve nem tudtam letenni, teljesen magával ragadott. Tudom, hogy így csak a többi rajongót ismétlem, de erre nincs kifejezőbb megfogalmazás. Valami hihetetlenül fantasztikusan jó!
Sokszor megmosolyogtam, hogy gyakran visszaköszönnek az írónő bevett szavai, mint például fixírozni, letromfol... stb.
Edward már az első találkozásuktól fogva levett a lábamról (még jó, hogy az ágyban feküdtem...), a csibészes mosolyával, bronzvörös hajával, tökéletes vonásaival, hófehér bőrével, de legfőképp az aranyszín szemével. Rátett még egy lapáttal, hogy szinte minden egyes oldalon be volt szúrva egy kis utalás arra, hogy mennyire felejthetetlenül gyönyörű. Mert ez már nem helyes vagy jóképűként volt leírva. Nem, ez már egyenesen gyönyörű.
De ennél is sokkal jobban meglepett az, hogy hasonlóságokat fedeztem fel a főhősnő, Bella és köztem. Teljesen hétköznapi dolgok, mégis megdöbbentett. Azt az érzést kelti, hogy az írónő minden egyes tinédzserlányból vett egy kicsit a megformálásához. Például Bella irtózik a vértől. Már csak a szagától is rosszul lesz (furcsa, de én is érzem a vér szagát, és undorító... mint a rozsda vagy a fém), de ha meglátja, fennáll a veszélye az ájulásnak. Pont, mint nálam...
Aztán: egyszer megemlíti, hogy ha ideges, gyakran elsírja magát. Idézem: "Úgy tűnik, valami rejtélyes okból az indulataim a könnycsatornáimmal állnak összeköttetésben. Ha dühös vagyok, rendszerint sírva fakadok, ami elég megalázó." Ismerős... Épp ezért próbálom kerülni én is a vitákat. Nem kellemes érzés a másikkal szemben megalázkodni, ugyebár...
Ezek a véletlen egybeesések nem befolyásoltak nagyon, csak így könnyebb volt beleélni magamat az egész sztoriba. Mondjuk ahhoz sem kellett túl sok segítség. Olyan jól volt leírva minden, annyira pontosan volt leképezve a környezet, az emberek, hogy... Áh, nagyon jó. Felejthetetlen, tényleg.
Mikor a könyv végére értem, az utolsó mondaton egészen felhúztam magamat. Annyira idegtépő a befejezés, hogy annál nem is kell több. De ne csaljon senki! Úgy nem ér semmit az az utolsó mondat, ha előtte nem olvasod végig az egész könyvet! Komolyan. Én is gyakran tettem így, ha egy sztori elsőre nem kötött le annyira, csak hogy gyorsan a végére érjek. De nem éri meg, mert talán nem is értenétek meg a lényegét, mert ugye ha nincs meg a kellő háttere... Na mindegy!
Visszatérve a twilight-ra: életem könyve. De tényleg, egy történet sem tudott még ennyire mélyen befolyásolni. Én például azóta, hogy elolvastam, sokkal jobban szeretem az esőt, mint előtte. Derítsétek ki Ti, hogy miért! :D
Szeretettel tudom ajánlani mindenkinek!
Még valamit majdnem elfelejtettem! Amikor befejeztem az olvasást, lekapcsoltam a villanyt és egy utolsó pillantást vetettem a telefonom órájára: hajnali 4... És aznap reggel már várt az iskola. Gondolhatjátok, a reggelit az müzlistálamba fejelve költöttem el. Szééép...
Minden az oldalon található írások közül saját, az én elvont fantáziám szüleménye, esetleg vendég cikkírók munkáit olvashatjátok, akiknek a neve szintén mindig fel van tüntetve. Épp ezért ha máshol az engedélyem és a nevem, avagy engedélyük és nevük feltüntetése nélkül látom visszaköszönni, a webmesterhez fordulok.
Magyarul ha valamit lemásolsz, akkor "Mutasd a kezed, hadd verek ráá!" lesz, és talán kanyóc az oldaladnak. ® All rights reserved.
Remélem, hogy világosan fogalmaztam. :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
